A reggeli felkelés sosem jelentett nehézséget. Azonban, mikor nem egyedül vagy egy ágyban, más lesz a helyzet. Egy olyan valaki van az ágyamban, akiről sosem gondoltam volna, hogy ott tudhatok. Az egész azzal kezdődött, hogy a bátyám egy bulit szervezett a házunkba. Általában mindig ezt teszi, ha a szüleink távol vannak, de ez most más volt. Szerelmes lett és ezt szerette volna megünnepelni. Elmondása szerint egy olyan lány akadt az útjába, aki tisztességes és megértő. Azt még hozzátette, hogy 20 évesen ez ritka. Az én 16 éves fejem mit sem tudott a szerelemről. A korombeliek többsége úgy vonzódott a pasikhoz, mintha mágnessel lettek volna bevonva. Szinte levakarhatatlanok. Persze engem ez egy kicsit sem zavar. Mindenki úgy viselkedik, ahogy neki jó, vagy legalábbis jónak vél. Visszatérve a bulira… Nagyjából este tíz óra körül a legtöbb fiatal elég részeg lett ahhoz, hogy az se tudja, merre van az előre. Nekem ez mulatságos volt, mindaddig, míg el nem törtek pár tányért és poharat. Mondanom sem kell, nekem kellett össze takarítanom, amíg a bátyám a barátnőjét falta a szüleink szobájában. Miután mindent összeszedtem és kidobtam a kukába, elindultam a mosdóba, de a hányás szag elég keményen tartott vissza. Jól tudtam, hogy az is rám vár. Aki kirókázta magát, nem tett rendet maga után. Mégis miféle ismerősei vannak a tesómnak? Mindenki extrém hanyag. Vettem egy mély levegőt, melyet ki is fújtam és neki is estem a takarításnak.
- Bocs, hogy zavarlak hugi, de merre van a privát szoba? - az illetőre néztem, miközben próbáltam nem hányni én is. Rettentően nehezen viselem a szagot, de rajtam kívül úgy sem csinálta volna meg senki. Aki egyébként megzavart, az a bátyám legjobb haverja, Ádám. Egy nála idősebb lánnyal, vagyis nővel álltak a fürdőszoba ajtaja előtt és a válaszomra vártak.
- Miféle privát szoba? - kérdeztem kissé ingerülten. - Mintha nem ismernéd a házunkat.
- Micsoda liba… - nem tudtam, hogy ki ez a csaj, de csak így le libázott, ami azért nem volt semmi. Ő volt az én házamban és nem fordítva.
- Nyugi, bébi! Majd találok egy szobát! - rám kacsintott és le is léptek. Hülye barom, mondtam volna ki hangosan, de sosem használtam nyilvánosan olyan szavakat, amik káromkodásnak nevezhetőek. Megvontam a vállam és folytattam a dolgomat.
Nagyjából hajnali egyig kellett subickolnom, rendet raknom mindenki után. A buli nem tartott annál tovább, aminek kifejezetten örültem. Mikor beléptem a szobámba, bedőltem az ágyamba és szinte azonnal el is aludtam. Számomra ez a buli kicsit sem volt az. De szerencsére csak hárman maradtunk az egész lakásban. A bátyám, a barátnője és én. Na igen, ezt eddig a pontig így is gondoltam. Aki most az ágyam kényelmét érezheti, engem leszámítva, az Ádám. Az első kérdésem, hogyan került az ágyamba? Miért pont ide jött? Na jó, nincs vendégszobánk. A nappaliban lévő kanapé kényelmes ugyan, de ha belegondolok, hogy nem egyedül lett volna ott… Nos, nem lenne kényelmes ott hancúrozni. A szüleim szobája foglalt, így csak ide jöhettek. De az a nőszemély merre? Talán lelépett? Meglehet, hiszen itt nincs. Az álmosság szinte kirepült szemeimből, de ő mélyen alszik. Nincs szívem felkelteni, de még én sem hagynám el az ágyamat, ami egyébként nagyon kényelmes. Szembefordulok vele és őt nézem. Nem vált ki belőlem semmit, ami meglepő lehet egyeseknek. A romantikus könyvekben ilyenkor ömlengenek a női karakterek. Oda és vissza vannak a férfiért, aki az ágyukban pihen. Velük ellentétben én csak azt nézem, milyen mélyen is alszik. Meglehet, hogy túl sokat ivott és amiatt feküdt ki ennyire. Azt azért el kell ismernem, igazán aranyos, amikor alszik. Láttam már korábban is. Szőke tincsei kissé belelógnak szemébe. Lassan nyújtom ki kezem, hogy elkotorjam onnan. Nem szeretném felkelteni, így óvatos vagyok. Horkant egyet, majd megfordul az ágyon, így a hátával szemezhetek. Egy halk oké elhagyja számat és inkább felkelek, míg ő az igazak álmát alussza. Nem mellesleg, néha horkol, ami elég vicces tud lenni.
A konyhába igyekszem, hogy az idősebbeknek készítsek kávét. Elég egyszerű összedobni, így hamar meg is vagyok vele. Előkészítek 3 poharat, teszek beléjük cukrot és némi tejet is. Csoszogást hallok a hátam mögül. Az illető ásít egy nagyot és próbálkozik a köszönéssel is.
- Jó reggelt! - válaszolok drága bátyámnak. - Nem vagy másnapos? Gondolom sokat ittál, csak azért kérdem.
- Kösz, de nem! Kurva jó éjszakám volt! - azt elhiszem, bár nem tudom, hogy milyen érzés lehet összebújni valakivel. De egy nap majd kiderül. - Anna csodás az ágyban.
- Egy párszor már mondtad. - elé tettem a neki szánt kávét. - De örülök, ha boldog vagy. - néha elviselhetetlen és idegesítő, de ő a bátyám és én szeretem őt. Persze ő is ugyanúgy érez. Nem egy alkalommal védett meg, amikor piszkáltak, vagy belém kötöttek.
- Remélem, hogy egy nap majd te is így fogsz érezni valaki iránt. - erre inkább csak bólintok. Mit mondhatnék? Anna is a konyhába lépked. Mozdulatai elég kecsesek és olyan érzést kelt, mintha valami gazdag családból származna. A valóság viszont az, hogy kifinomult, de nem gazdag. Engem egy jó reggeltel köszönt, míg Dávidot egy csókkal. Számomra eléggé vad csókkal üdvözli. Neki is odaadom a kávét, amit meg is köszön, én pedig rámosolygok. Az ágy bitorlóm is megérkezik. Haja eléggé kócos és úgy néz ki, mintha megnyúzták volna. Elég kacagtató látványt nyújt, de nem fogom kinevetni. Úgy érzem, illetlenség lenne. A neki szánt kávét a kezembe veszem, de mielőtt átadhatnám, Dávid kiveszi kezemből és ő teszi meg. Bevallom, ezen meglepődöm, de nem reagálok rá sehogy. Ádám seperc alatt megissza a neki szánt részt és nagy nehezen köszön nekünk.
- Másnaposság gyötör, haver? - bátyám hangja kissé ingerültnek tűnik, de az is lehet, hogy tévedek. Az előbb olyan jó kedve volt. Lehet, hogy nem is tudja, hogy itt aludt?
- Ja! Mielőtt a lényegre térhettem volna a csajjal, bealudtam. - pont az én ágyamban.
- És pontosan hol is aludtál te be? - ajjaj… - A szülői szoba foglalt volt. A kanapén nem láttalak és ezeket leszámítva csak egyetlen szoba maradt.
- Én voltam, aki beengedte. - miért is szólok közbe? Semmi okom megvédeni Ádámot. Mindenki rám szegezi tekintetét, amitől zavarba jövök. - Ahogy mondta, elment a csaj és…
- Hugi, ne kerteljünk és ne vedd a védelmedbe! - elhallgatok. Ádámra vetem pillantásom, aki kezdi felfogni, hogy kényes helyzetbe került. Legalábbis ez olvasható le az arcáról. Azért remélem, hogy nem tépi le a fejét.
- Nem történt semmi! Eszemben sincs rámozdulni a húgodra! Azt a libát akartam megfektetni.
- És erre tökéletes lett volna Rebeka ágya? - nem kapott választ, így folytatta. - Te azt tervezted, hogy megszentségteleníted a húgom ágyát egy kurvával? - kicsit hangosabbra emeli hangját. Annára vetem pillantásom, hogy tegyen valamit, de úgy látom, jól mulat a helyzeten. Talán nem tudja még, de ha Dávid mérges lesz, annak törés és zúzás lesz a vége.
- Tesó, nyugi már! Nem történt semmi. - bátyám arca megfeszül, de lassan lenyugszik. - Eskü nem nyúlok a húgodhoz! - ugyan rólam van szó, de jobbnak érzem, ha tényleg nem szólok közbe. Lehet, hogy olaj lennék a tűzre. Dávid olyan mint apa, amikor a család női tagjairól van szó. Ha védeni kell minket, halálosan komolyan veszik.
- Ajánlom is! - azt hiszem jobb, ha én távozom. Úgyis rendet kell tennem a szobámban. Biztos vagyok benne, hogy Ádám szagával van tele a szobám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése